„Ó egy Alfa Romeó” szólt a sláger valamikor a 60-as években. Hát igen abban az időben, vagy talán, azóta is a mediterrán életérzés, a szabadság, az édes élet a dolche vita megtestesítője ez a típus, vagy ki ne emlékezne Dustin Hoffman-ra, aki a Simon & Garfunkel zenéjére száguldott szerelméhez egy gyönyörű Alfa Spideren. Tény, hogy a „négykerekűek” között, kevés olyan legendás gyártó létezik, mint a világ, talán legszebb emblémáját viselő milánói.

    Miközben a XX. század első évtizedeiben, Európában és Amerikában sorra születnek az autómárkák és nehezebbnél nehezebb versenyeken mérik össze erejüket, megbízhatóságukat, addig a világ túlsó feléről, Japánról meglehetősen misztikus elképzelései vannak az európai embereknek. Pedig a szamurájok földjén is születnek legendák, de kezdjük a legelején.

Férfitársaságban sűrűn felmerülnek katonatörténetek, engedjék meg, hogy én is egy ilyennel kezdjem. A helyőrségi klubban a Rain Man című film vetítésére vártunk. Aki látta, bizonyára emlékszik, hogy a kezdő képsoraiban egy kecses formájú tárgy úszik el New York látképe előtt. „Túlművelt” katonatársam az előttem levő sorból megszólalt, hogy „már megint egy fantasztikus film”, pedig csak egy autót emelt le a daru a hajóról. A futurisztikus forma nem véletlenül tévesztette meg az avatatlan szemlélőt, a formatervezés művészi szintre fejlesztésének évtizedek óta éllovasa ez a márka. A történet nem a XIX. század végéről származik, annál sokkal fiatalabb, alig negyven éve kezdődött, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy legendává váljon.

Amikor nekifogtam, hogy papírra vessem a Ferrari történetét magam sem hittem, hogy ilyen nagy fába vágom a fejszémet. Tudtam, hogy a történet köteteket tölthetne meg, és nekem csak néhány oldal áll rendelkezésre, de menet közben kellet rájönnöm, hogy itt nem egy, hanem három legenda fonódik szétbogozhatatlanul egymásba: Ferrari az ember, Ferrari a versenyautó és Ferrari a sportkocsi. Így, bocsássák meg nekem, hogy néha kicsit csapongok a témák között.

   Történt egyszer, valamikor a XX. század hajnalán, hogy négy testvér, Alfieri, Bindó, Ernesto és Ettore elhatározták, hogy céget alapítanak. Akkortájt 1914-et írtak, és ha hinni lehet a papíroknak, december 14.-én egy legenda született.  Mivel mindannyian az „új csoda” az automobil megszállottjai voltak, a sport- és verseny-autógyártást jelölték meg tevékenységüknek.

   A XIX. század alkonyán, a fejlett ipari országokban egyre több ember képzeletét mozgatja meg az új csoda, az automobil. Hatása alól nem tudják magukat kivonni Renault fivérek sem, 1898. október 1.-én, megalakítják cégüket.

    1919-ben megszületik egy autómárka, amely mindig élen járt forradalmi újításaival. A napjainkban már természetes műszaki, kényelmi és biztonsági megoldások nagy többségét ők alkalmazták először a sorozatgyártásban.

Sokan és sokat vitatkoznak arról, vajon melyik az autók királya. Sportos és elegáns kisszériás autók, ismertek és ismeretlenek szerepelnek a listán, de az emberek kilencven százaléka biztos a Rolls Royce-ra adná voksát. Viszont van egy márka, amelynek tulajdonosai ennek hallatán csak legyintenek, tudják, hogy övéknél kékvérűbb bádog darab nincs a világon, nekik Aston Martin-juk van.